Bár Orbán a magyar nőkkel akar megállapodást kötni, mint férfi, nekem is jogom van üzenni.

Tudod, engem nagyon sokáig nem túlzottan érdekelt a politika. Négy évente elmentem szavazni, s azt leszámítva e téma maximum sörözésnél került elő, s ott is afféle elvont, távoli szálként, nagyjából akkor, amikor a különféle sci-fi univerzumok mélyfilozófiáit már kitárgyaltuk.

Aztán felnyílt a szemem. Ugyanis, Ti kéretlenül behoztátok a politikát az otthonomba. Amikor arról döntöttetek nélkülem, hogy mikor, mit és hol vásárolhatok, behajítottátok a sáros csizmátokat a konyhaasztalunkra. Amikor arról kezdtetek dönteni, szintén nélkülem, hogy melyik médium milyen könnyen férhető hozzá számomra (s hogy egyáltalán működhet-e), ledobtátok a lucskos kabátotokat a nappalink kanapéjára.

Most viszont már a HÁLÓSZOBÁNKBA akartok, továbbra is akaratunk ellenére betolakodni!

NA ÁLLJON MEG A MENET!

Nem érdekel, hogy a magyar nőket kérdezted, tudod abban a hálószobában ott vagyunk MI is, magyar FÉRFIAK! Ha jól emlékszem, a gyermeknemzéshez van nekünk is "némi közünk"!
Lehet, hogy ez felétek kimerül a pásztorórában, hiszen mondtad már (s az embereid is), hogy az asszony feladata a gyermeknevelés.
Tudod, sokan vagyunk úgy, akik szerint ez nem teljesen így van! Sokan vagyunk, akik úgy látjuk, családot alapítani HATALMAS FELELŐSSÉG, s olyan felelősség, amelyből a nő és a férfi egyaránt kiveszi a részét! Legalább húsz évig tartó felelősség!

És be merem vallani: jelenleg ezt a felelősséget SEMMI KEDVEM VÁLLALNI!
Azért nem, mert olyan világot teremtettetek, ahol nemhogy húsz évre, lassan már KÉT HÓNAPRA SEM tudunk előre tervezni!
Pedig párom is és én is dolgozunk. Kurva sokat dolgozunk.

Hogy mi minden anyagi, időbeli, energiabeli ráfordítással jár egy gyermek felnevelése, arról előttem már számos nő beszélt. Nagyon szépen, nagyon pontosan.

Így foglalnám össze a mondanivalójukat: annak, hogy gyermeket vállaljunk, SEMMIVEL SEM KÖNNYÍTITEK MEG ennek a feltételeit.

Ám, hozzátennék még valamit.

Ismerem a logikátokat. Ezt is majd fidesz-módra fogjátok megoldani, ugye? Segíteni nem segítetek, viszont, aki nem alkalmazkodik, azt majd szankcionáljátok? Miért érzem azt, hogy már most gondolkoztok valami büntetőadón azok számára, akik mégsem vállalnak gyermeket?

(Ördögtől való a feltételezésem? Lássuk! Munka alapú társadalom címén megteremtettétek a közmunkát, olyan "bérekkel", ami az éhenhaláshoz elég. Egyben azt is garantáltátok, hogy aki közmunkázni kényszerül, annak a lehető legnehezebb legyen visszatérnie a valódi munkaerőpiacra. Megmentettétek a nyugdíjakat is. Fidesz-módra. Mit is fogunk abból viszontlátni, ha majd mi leszünk nyugdíjasok? Devizahitelesek? Egészségügyi dolgozók? Pedagógusok? Szerintem nem kell folytatnom. Amihez hozzányúltok, katasztrófát csináltok.)

Persze, nem érdekellek, Te épp a nőket kérdezted.

Viszont hadd szóljak valakik nevében, akik eszedbe sem jutottak.

Hadd szóljak a LEENDŐ GYEREKEK nevében!

Milyen életre számíthatnak ők?

Két kizsigerelt, egyfolytában fáradt szülőre, akiknek sosincs rájuk ideje a rengeteg gürcöléstől. Akik, ha mindenüket beleadják, sem lehetnek benne biztosak, nem jön el az a nap, amikor elfordulva, könnyekkel küszködve kell majd este mondaniuk: "a kenyér már aluszik, aludj hát te is!"

Egy olyan oktatásra, ahol korszerű tudást ugyan nem kap, de a fáradt, frusztrált pedagógusok egész nap hajtják őket, hogy végül annyi időt vegyen igénybe már gyermekkorukban az iskola, mint a felnőttnek a munkahely.

Egy olyan életpályára, ahol pénz híján csak szakképzetlen munkaerő lehet belőle, ám ha mégis akad rá forrás, sem garantált, hogy a befektetett idő és energia valaha is megtérül neki.

Erről is már szóltak mások.

Csak tudod, van egy nagyon rossz sejtésem.

A romokban lévő oktatás garantálja, hogy a gyermekek ne is tanuljanak meg gondolkozni, ne is jussanak elég információhoz a világról.

A lezüllesztett egészségügy gondoskodik arról, hogy aki ebben az országban megbetegszik, hacsak nem tudja kifizetni a magánklinikák horribilis árait, nagyon kis eséllyel gyógyul meg.

Így nő majd fel a következő nemzedék. Perspektíva nélkül, 40 éves várható élettartammal. Hiszen utána már csökken a hatékonysága, mint beszélő szerszám. Nem éri meg a rendszernek már fenntartani a működtetését.

Persze, előbb termelje újra magát a rabszolga, nem igaz?

CSAK NEM EZT A KÖRT AKAROD ZÁRNI AZ ABORTUSZTÖRVÉNNYEL?!

Tudod, mit?

Módosítom a véleményemet. NEM vagyok felelőtlen, ha azt mondom: erre a világra nem akarok gyermeket nemzeni.

AKKOR LENNÉK FELELŐTLEN, HA BÁRKIT IS KITENNÉK ANNAK, HOGY AZ ÁLTALAD ELKÉPZELT RABSZOLGATÁRSADALOMBAN KELLJEN ÉLNIE!

________

Tudod, volt már egy hasonló kísérlet "Magyarország benépesítésére", nem is olyan régen.

Mond valamit a Ratkó-korszak? "Anyának szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!"

Nézz csak utána, milyen társadalmi problémákat okozott, amikor az akkoriban született, ún. Ratkó-gyemekek felnőttek!
És annak is, milyen élet jutott az ő gyerekeiknek!

Tudod, a szüleim Ratkó-gyermekek voltak. Én pedig Ratkó-unoka lettem.

Elmesélhetném, miért mondom, abba a sokaságba tartozok, akiknek nagyon kevés lehetőség jutott. Igaz, úgysem érdekelne.

Viszont, megtanultuk beérni ezzel a kevéssel. Kialakítani a magunk örömeit.

DE.

A HÁLÓSZOBÁNKBÓL MOST AZONNAL KITAKARODSZ!

Sem ott, sem az otthonunk többi részében nincs helyed!

Tudod, ha tényleg figyelnél a népre, hallanád a hangokat!
Azokat is, akik nem teljesen elégedettek a tüntetések jelenlegi békés felfogásával.

Ők már nagyon dühösek. Ők azok az emberek, akiket már korábban ellehetetlenítettetek.

Nagyon, nagyon sokan vagyunk NAGYON KÖZEL ahhoz, hogy hasonlóan dühösek legyünk.

Sokkal többen, mint amennyin elégtételt tudnál venni.